Blog

Avagy miért késnek ma ennyit a gyerekek a fejlődésben – és mit tehetünk ellene otthon.   Volt idő, amikor a babák még a “padlón” nőttek fel. Pléden, szabadon mozogva, kúszva, mászva, gurulva, esve-kelve tanulták meg uralni a testüket és a világot. Ma viszont a legtöbb baba életének első, de igen fontos részét valamilyen „okos” eszközben tölti: autósülésben, bébikomppal, hintaágyban vagy pihenőszékben. Biztonságosnak tűnik. Kényelmesnek is. Csakhogy közben valami fontos kimarad.   A szakemberek már nevet is adtak ennek a jelenségnek: „konténerbaba-szindróma” – amikor a gyerek mozgását túlságosan sok eszköz korlátozza, így elmaradnak vagy késnek a fejlődési mérföldkövek. És ez nem ritka kivétel többé.     Ma a kisgyermekek 28%-ánál késik valamelyik fejlődési mérföldkő  – ez óriási növekedés a húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest. Az 1950-es években a csecsemők 95%-a időben fejlődött. Ma viszont egyre több szakember találkozik gyenge izomtónussal, kimaradó kúszással, bizonytalan járással, vagy épp késői beszédfejlődéssel. Ehhez jön, hogy a CDC 2022-ben módosította a hivatalos mérföldköveket: A járás már nem 12, hanem 18 hónapos korban számít normálisnak,   A beszéd 12 helyett 15 hónaposan,   A kúszás pedig sok helyen már nem is számít mérföldkőnek.   De vajon mi történik valójában? A válasz nem a gyerekekben van – hanem abban, ahogyan élünk.   Egy történet, ami sok családnál megtörténik   Képzeld el: Egy anyuka leterít egy puha takarót a nappaliban. A kisfia 6 hónapos, és ő abban reménykedik, hogy végre kúszni fog. Leteszi hasra, biztatja, de a baba néhány másodperc után sírni kezd. Az anyuka megsajnálja, felemeli, és visszateszi a hintába.  „Majd később” – gondolja. Csakhogy ez a „majd később” sokszor hónapokig tart. A baba kihagyja a kúszást, nehezebben mászik, a járás is késik. Az anyuka nem érti, miért – hiszen mindent megvett, amit ajánlottak neki. A valóság viszont az, hogy a baba ébrenlétének több mint a felét mozgást korlátozó eszközben tölti, ahelyett, hogy szabadon fedezhetné fel a testét és a világot. És közben kihagyja azokat a fejlődési lépcsőfokokat, amelyek az idegrendszer, az egyensúly és a tanulás alapjait adják. Mit tehetünk mi, szülők?   A jó hír: a babák sokkal erősebbek és ügyesebbek, mint gondolnánk. Sokszor nem kell  „fejleszteni” őket – csak visszaadni nekik azt, ami természetes: a mozgás szabadságát. Egy kis tudatossággal és odafigyeléssel elkerülhető a „konténerbaba-szindróma”: Tegyük le őket minél többször a földre, Hagyjuk, hogy maguk fedezzék fel a mozgást, És legyünk türelmesek, még ha néha sírnak is hason fekve.   A mozgás a baba idegrendszerének üzemanyaga – minden gurulás, nyúlás és egyensúlyozás a fejlődés újabb lépése. Ebben segít a Steps&Play is, a Stilianos otthoni programja, amely rövid, játékos, napi néhány perces feladatokkal ad kapaszkodót a szülőknek. Segít abban, hogy a baba mozgékony, kíváncsi és harmonikusan fejlődő kisgyermek maradjon – még a modern, eszközökkel teli világban is. A Stilianosban a víz adja meg mindennek az alapját. Itt a babák természetes közegben, játékosan erősítik az izmaikat, fejlődik az idegrendszerük, és megtanulnak bízni önmagukban. A vízben a mozgás szabadsága újra visszatér – ahogy a biztonság, a nevetés és az együttlét is. Mert a babák fejlődése nem tankönyv szerint történik – de ha tudatosan támogatjuk őket, erősebbek, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lesznek.   Adjunk vissza a babáknak mozgásteret! Otthon a Steps&Play segít, a vízben pedig a Stilianos kísér – hogy minden baba megkaphassa a legtermészetesebb ajándékot: a szabad mozgás örömét.      

Gondolatébresztő írás szülőknek a láthatatlan fejlődési hiányokról Képzeld el ezt: Tegnap elfelejtetted ráadni a vastag kabátot. Megfázott. Ma köhög, estére belázasodik. Hibáztál. Holnap már nem felejted el. Gyors visszacsatolás – gyors tanulás. De mi van azokkal a dolgokkal, amiknél nincs másnapi tünet? Mi van, ha nem játszik eleget a homokozóban? Mi van, ha nem labdázik, nem gyurmázik, nem mászik, nem egyensúlyoz? Mi van, ha túl sokat ül képernyő előtt? Mi van, ha nem kapja meg azt, amire most lenne szüksége – de a következmény csak évek múlva jelenik meg? Az idegrendszeri fejlődés nem kiabál.   Nem köhög. Nem lesz lázas. Nem sír. Csak csendben elmarad. És mire észrevesszük, már ott ül az iskolapadban. De nem figyel. Folyton mocorog. Nem érti a feladatot. Nem áll össze a szótagolás. Nem tudja követni a sort olvasás közben. Elfárad az írásnál. Kiborul, ha nem megy valami elsőre. Vagy éppen nem hajlandó semmibe belekezdeni. Azt mondjuk: „Hisztis. Lusta. Figyelmetlen.” Pedig csak lemaradt.   De miben marad le pontosan?   Nézzük meg pár példán keresztül – egyszerűen,  érthetően: Ha nem gyurmázik, nem fűz gyöngyöt, nem rajzol:   A keze izomzata és finommozgása nem fejlődik eléggé.   Nehéz lesz ceruzát tartani, pontosan írni.   Ez nemcsak írásban, hanem a cipőfűzésben, evőeszköz-használatban is megjelenik.   Ha nem dob, gurít, nem kap el labdát:   Nem fejlődik kellőképpen a szem-kéz koordinációja.   Ez kihat az írásra, olvasásra (követni a sort), sportokra, mozgásos önbizalomra.   Ha nem mászik, nem kúszik eleget:   Az idegrendszeri pályák nem alakulnak ki jól.   Ez hatással lehet a figyelemre, a téri tájékozódásra, a tanulási képességekre.   Ha túl sokat néz képernyőt és keveset mozog:   Agyának egy része túlstimulált lesz, más részei viszont alulműködnek.   Ez okozhat viselkedési gondokat, figyelemzavart, impulzivitást.   Ha nem rajzol szabadon, nem alkot, nem mesélsz neki:   Korlátozottan fejlődik a kreativitása, problémamegoldó gondolkodása.   Nehezebben fog új ötletekkel előállni, nem mer majd hibázni.   A fejlődés nem sprint – de nem is vár örökké.   A kisgyermekkor (kb. az első 5 év) egy soha vissza nem térő időszak. Az idegrendszer ilyenkor a legfogékonyabb, a leggyorsabban alakul. Amit most nem kap meg, azt nem lehet kamatostul pótolni kamaszkorban vagy felnőttként. És itt jön a legnehezebb rész: Nem fogod látni, hogy baj van. Egészen addig, míg már nagyon késő. Ezért nem készül rá senki. Ezért mondják sokan: „Jó lesz az úgy, ráérünk még.”   De van egy jó hír is.   Te most olvasod ezt. Te már látod. Ez azt jelenti, hogy még tudsz tenni. Még nem késő. Még ma lehet együtt gyurmázni, fára mászni, mezítláb sétálni. Még ma el lehet tenni a tabletet, elővenni a labdát, a ceruzát, a vízbe ugrani egy nagyot. Mert amit ma játszva megtanul, azt holnap biztonságként, tudásként, önbizalomként fogja használni. És szülőként ez a legjobb befektetés: A láthatatlan fejlődés, ami egyszer csak láthatóvá válik. Most még nem látod. De hidd el: egyszer nagyon hálás leszel magadnak ezért. 💙 Varga Vivien gyógypedagógus

Gyerekkorodban sosem öleltek meg igazán? Nem csimpaszkodtál apukád nyakába a vízben, nem nevettél együtt anyukáddal egy közös mozdulaton? A mi szüleink generációjában nem volt szokás hetente közös mozgásos élményeket átélni a gyerekkel. Lehet, hogy elvittek különórákra, tanultál, fejlődtél – de mégis valami hiányzott.   Valami megfoghatatlan és közben mégis létszükséglet. Hasonló ezt mint a levegő. Ez az a különleges kapocs, amit kötődésnek pontosabban biztonságos kötődésnek hívunk.   Ez az, ami láthatatlanul végigkíséri az egész életedet.   És talán felnőttként észre sem veszed, de megmutatkozik a barátságaidban, a párkapcsolatodban, a gyerekeidhez való viszonyodban is.   A kötődés nem egy sablon szó.   Sokan legyintenek rá: Egy újabb modern szó,gondolat, amit felkaptak.  Pedig ez az alap, amire minden ráépül. Az, ahogyan ma a gyermekedhez kapcsolódsz, kihat: milyen barát lesz belőle, hogyan viszonyul majd a tanáraihoz, hogyan tudja megélni a párkapcsolatát, hogyan adja tovább a szeretetet a saját gyerekeinek. És mindezek a gyökerek most születnek meg – akár egyetlen közös nevetésben, egy biztató ölelésben, vagy abban a büszke pillantásban, amikor a kicsi valami újat tanul.  De nézzünk pár hétköznapi példát – hogyan jelenik meg a kötődés, illetve annak hiánya később?   Barátságokban: Ha gyerekként megtapasztalta, hogy elfogadják, akkor nem fél majd kimondani a véleményét, és bizalommal fordul a barátaihoz. Ha nem, inkább visszahúzódó vagy épp túl kapaszkodó lehet. Tanár-diák kapcsolatban: Egy gyermek, aki megszokta, hogy figyelnek rá, könnyebben kér segítséget és tanul nyitottan. Aki nem, sokszor úgy érzi, nem elég jó, és inkább nem kérdez. Párkapcsolatban: Akinek gyerekkorában biztonságot jelentett a szülői ölelés, felnőttként képes lesz közel engedni a társát, és bízni benne. Akinek nem volt része ebben, gyakran nehezebben mutatja ki az érzelmeit, vagy fél az elhagyástól. Saját gyerekeivel: Ha megtapasztalta, hogy „rendben van, ahogy vagyok”, akkor tovább tudja adni ezt az érzést a saját gyermekeinek is. Ha nem, sokszor tudattalanul ugyanazokat a hiányokat ismétli meg.   Mit ad ehhez a Stilianos?   Hetente egyetlen óra a vízben – nevetéssel, játékkal, közös mozgással – sokkal több, mint játék, sokkal több mint mozgás. Ez a gyereknek élmény, a szülőnek biztonság, és  a kapcsolatotoknak egy életre szóló befektetés. A közös mozgásban a gyermek megéli: „Anya és apa velem vannak, figyelnek rám.” A nevetésekben, ölelésekben megtapasztalja: „Szerethető vagyok, fontos vagyok.” A sikerélményekben pedig megtanulja: „Képes vagyok rá, bátran mehetek előre.” Ez a csodás egy óra nemcsak úszás. Ez az alapja is lehet annak, hogy a gyermeked biztonságban, szeretetben, önbizalommal nőjön fel – és ezt vigye tovább minden kapcsolatában. Lehet, hogy te sem kaptad meg gyerekként. De most van esélyed arra, hogy a gyermekednek megadd. És ezek a közös pillanatok – nevetés, ölelés, büszkeség – lesznek azok, amiket felnőttként is magával visz.     Kötődési mintázatok kérdőív – Te és a gyermeked kapcsolata   Olvasd el a kérdéseket, és jelöld, melyik állítás illik leginkább rátok. Ha több pontban magatokra ismersz, az segít felismerni, milyen kötődési mintát éltek most meg.   1. Biztonságos kötődés   🔲 A gyermekem, ha bizonytalan, hozzám fordul vigaszért. 🔲 Ha sír, tudom megnyugtatni. 🔲 A közös játékban felszabadult, nevet, keresi a kapcsolódást. 🔲 Érzem, hogy bízik bennem, és én is nyugodtan bízom benne.   👉 Mit jelent? Ez a legerősebb alap. A gyerek biztonságban érzi magát, mer próbálkozni, új dolgokat felfedezni, mert tudja, anya/apa ott van. Ez egész életében segíteni fogja a kapcsolataiban és az önbizalmában.   2. Elkerülő kötődés   🔲 A gyermekem inkább egyedül játszik, nem keresi gyakran a közelségemet. 🔲 Ha elesik vagy megijed, sokszor nem jön oda vigaszt kérni. 🔲 Mintha „nem lenne rám szüksége” – látszólag jól elvan magában.   👉 Mit jelent? Ilyenkor a gyerek megtanulja, hogy ne nagyon számítson másokra, inkább elfojtja a szükségleteit. Később nehezebben nyílik meg barátoknak, tanároknak, párkapcsolatban is tarthat távolságot.   3. Ambivalens (bizonytalan) kötődés   🔲 A gyermekem néha nagyon ragaszkodik, máskor dühösen taszít el. 🔲 Sokszor nehéz megnyugtatni, akkor is sír, ha már vele vagyok. 🔲 Mintha egyszerre akarna is, meg nem is a közelségemben lenni.   👉 Mit jelent? A gyerek nem biztos abban, hogy anya/apa mindig ott lesz neki. Emiatt hol nagyon kapaszkodik, hol visszautasít. Később barátságban, párkapcsolatban erősebb lehet a féltékenység, a bizonytalanság.   4. Dezorganizált (zavarodott) kötődés   🔲 Néha úgy látom, mintha félne is tőlem. 🔲 Előfordul, hogy furcsán reagál: egyszerre keres közelséget, majd megijed. 🔲 Sokszor nem értem, mit szeretne, mintha ő sem tudná.   👉 Mit jelent? Ez a legnehezebb forma, ahol a gyerek nem tudja biztonságban érezni magát, és a szülő is bizonytalan, hogyan reagáljon. Felnőttkorban erős szorongással, bizalmatlansággal járhat.   Az első másfél év kritikus, mert ilyenkor alapozódik meg leginkább a biztonságos kötődés, de nagyjából 2–3 éves korig még lehet alakítani. A vízben töltött közös órák jelentősen támogatják a biztonságos kötődés kialakulását, de ez természetesen nem csak a vízben születhet meg. Egy gyermek és a szülője közötti biztonságos kapcsolat ugyanúgy kialakulhat az otthon négy fala között is: egy ölelésben, egy esti mesében, egy közös játékban.   A víz azonban egy különleges közeget ad mindehhez. Olyan intim közelséget teremt, amit a hétköznapokban ritkán élünk meg. A gyermek a karjaidban van, érzi a tested melegét, hallja a hangodat, miközben együtt mozogtok. A vízben a közös feladatok és a játék során ti ketten egy „csapat” vagytok: ő próbálkozik, te biztatod, segíted, és együtt örültök minden sikerének. Ez nemcsak minőségi idő, hanem bizalmi helyzet is: a kicsi megtanulja, hogy rád támaszkodhat, mégis van tere felfedezni és önállóan ügyesedni.  Ez a kettősség – a biztonság és a szabadság egyszerre – az, ami a biztonságos kötődés legfontosabb alapja. Így válik a vízben töltött egy óra hetente sokkal többé, mint sport vagy játék: egy láthatatlan kötelékké, amit magatokkal visztek az élet minden területére.

  Képzeld el a következőt: Egy kislány ül a medence szélén. Mindene apró rezdülésében ott van a kíváncsiság, a játékosság, az anyukája ölébe kapaszkodva várja, hogy együtt belecsobbanjanak a vízbe. Nevetnek. Játszanak. Úsznak. És közben történik valami sokkal nagyobb dolog annál, mint amit a kívülálló lát: épül a jövő. Gyógypedagógusként és úszásoktatóként nap mint nap azt látom, hogy a legfontosabb alapokat nem az iskolapadban rakjuk le, hanem már jóval korábban – az első öt évben. Ebben az időszakban fejlődik a mozgás, az érzékszervek összehangolt működése, a beszéd, az értelmi képességek és az érzelmi biztonság is. Ez az az időszak, amikor a gyermek „megtanul tanulni”. Minden, amit ebben az időszakban tapasztal – különösen, ha az élmények biztonságos, szeretetteljes közegben történnek –, mélyen beépül a személyiségébe.     Nem az egyetemi tandíj az első lépés   Természetes, hogy a legtöbb szülő a legjobbat akarja a gyermekének. Előrelátóan gondolkodunk: félreteszünk majd az egyetemre, keresünk jó óvodát, iskolát, különórákat. Ezek valóban fontosak – de sokszor megfeledkezünk arról, hogy  az egész építmény csak annyira lesz stabil, amennyire az alapja az. És mitől lesz ez az alap erős?   Mozgás – az agy hajtóműve   A kisgyermekkori mozgásfejlődés nem „csak” izomfejlődés. Minden egyes mászás, kapaszkodás, lebegés vagy játékos feladat, amit a vízben végez a gyermek, idegrendszeri kapcsolatokat épít. Az egyensúlyérzék, a térérzékelés, a két agyfélteke közötti együttműködés – mind olyan kulcskompetenciák, amikre az iskolai beválás során is szükség lesz. Kutatások is alátámasztják, hogy a rendszeres vízi mozgás javítja a figyelmet, a beszédkészséget, az érzelmi önszabályozást, és még a matematikai gondolkodásra is pozitív hatással van.   Szociális kapcsolatok, kötődés, biztonság   A Stilianos babaúszás lényege nem az, hogy „minél előbb ússzon a gyerek”. Sokkal inkább az, hogy minél mélyebben kapcsolódhasson a szülőjéhez, és közben önbizalommal, örömmel, saját tempóban fejlődhessen. A közös vízi élmények olyan közegben zajlanak, ahol a gyermek megtapasztalja, hogy bízhat a világban – és önmagában is. A társakkal való játékos kapcsolódás pedig finoman készíti elő az óvodai, később az iskolai közösségbe való beilleszkedést.     A Stilianosnál nem csupán „úszni tanul” a gyerek   Mi egy olyan rendszert építettünk fel, amelyben minden mozdulat mögött tudatosság van: – Minden korosztályhoz saját, fejlődést támogató feladatrendszert dolgoztunk ki – Az eszközök, az énekek, a mozgások mind azt szolgálják, hogy a gyermek értelmileg, érzelmileg és testileg is harmonikusan fejlődjön. És nem utolsó sorban: a szülők is tanulnak. Megtapasztalják, hogyan kapcsolódhatnak igazán a gyermekükhöz, mit tehetnek otthon, hogyan érthetnek meg jobban egy-egy fejlődési kihívást.   Az alap, amire építhetsz   Ha valamit ma biztosan mondhatunk a jövőről, az ez: nem tudhatjuk, milyen világban nőnek fel a gyerekeink. De azt igen, hogy ha stabil alapokat kapnak – mozgásban, kapcsolódásban, érzelmi biztonságban – akkor bármilyen környezetben képesek lesznek megállni a helyüket. Ezért mondom: A legjobb befektetés gyermeked jövőjébe nem a jövőben kezdődik, hanem most!  Mert a jövő most kezdődik. És mi segítünk megépíteni.   Szerző: Varga Vivien, gyógypedagógus, a Stilianos és a Steps&Play alapítója

Nyár van a pihenés, lazítás, kirándulások ideje. Sok szülő úgy gondolja, ilyenkor a babaúszás is szünetre mehet. De van valaki, akinek nem lehet szabadságot adni: a baba agya.     A fejlődés nem ismer évszakokat!   Az első három életévben a baba idegrendszeri fejlődése hihetetlen sebességgel halad. Az agy 80%-a 3 éves korig kiépül.  Minden új inger, minden ismétlődő tapasztalat hatással van az agy szerkezetére, idegpályáira, a mozgáskoordinációra, érzékelésre, sőt, a szociális viselkedés alapjaira is. Ez a fejlődés nem áll meg csak azért, mert nyár van. Az agy ilyenkor is dolgozik akár támogatjuk, akár nem. Mi történik a baba agyában babaúszás közben?   A babaúszás komplex idegrendszeri és szenzoros fejlődést támogat: Az egyensúlyérzék fejlődik: a lebegés, mozgás, testhelyzet-váltások segítik a babát abban, hogy megtanulja, hol van a teste a térben. Ez alapvető a biztonságos mozgáshoz, üléshez és járáshoz.   Finomodnak az érzékelési rendszerek: a víz más ingereket ad, mint a szárazföld. A gyermek a vízben másként hall, tapint, lát. Ez az agyat finomhangolásra készteti és fokozza az alkalmazkodó képességet.   Erősödik az idegrendszer: az új mozdulatok, ritmusok, a víz alatt szerzett tapasztalatok új idegi kapcsolatokat hoznak létre. A gyermek agya ilyenkor szó szerint „tanul”.   Elmélyül a szülő–gyermek kapcsolat: A közös figyelem, érintés, biztonságos környezet oxitocin-termelést idéz elő ez a „kapcsolódás hormonja”, ami érzelmi biztonságot és kötődést erősíti.   Miért nem helyettesíti ezt a pancsolás?   Sokan gondolják, hogy egy kis strandolás vagy kerti medencés pancsi is elég lehet, de ezek nem strukturáltak és nem biztosítják azokat az ismétlődő, szakértő által tervezett ingereket és feladatcsoportokat, amelyek a fejlődéshez szükségesek. A babaúszás során: ✅ Tudatos, célzott gyakorlatok segítik a mozgásminták beépülését. ✅ Jól felépített ritmusban, kontrollált környezetben történik minden. ✅ Szakember jelenléte biztosítja a megfelelő fejlődési támogatást.   A vízben minden mozdulat számít, de nem mindegy, milyen környezetben történik. Mi történik, ha hosszabb időre kimarad?    A kihagyás nem csak „szünet”. A megszokott élmények hiánya: Megingathatja a babában a vízhez való bizalom érzését. Újrakezdéskor sok esetben félelem, ellenállás jelenhet meg. Az idegrendszeri kapcsolatok erősítése lelassul, megszakadhat. A megszokott mozgásminták „kikopnak” a memóriából.   Újra kell ismerkedni a közeggel, a mozdulatokkal, gyakran a szülőnek is nehezebb újra ráhangolódnia.          A rendszeresség az idegrendszer legjobb barátja!   A kisgyermekek idegrendszere akkor fejlődik optimálisan, ha visszatérő, előre kiszámítható ingereket kap. Ez biztonságot nyújt az agy számára, és segíti az idegi kapcsolatok megerősödését. (Ez ugyanaz a fajta biztonságot adó rendszeresség, mint amikor a gyerekek újra és újra ugyanazt a mesét kérik, mert az ismétlés megnyugtat, és közben tanít is.) A babaúszás nyáron is a napirend része. A lényeg: maradjon meg az élmény folytonossága.   Tudtad?    A víz közegében történő mozgás fokozza a két agyfélteke közötti kapcsolatot, ami fontos a beszédfejlődéshez is. A babaúszás nem csupán testi fejlesztés, hat az érzelmi szabályozásra, alvásminőségre és a szociális nyitottságra is. A baba agya nem megy nyaralni és a legjobb, amit adhatsz neki, az a biztonságos, örömteli tanulás. Csatlakozzatok hozzánk idén nyáron is a Stilianosban! 

Amikor megérkezik a nyár és végre itt a pihenés ideje, sok kisgyermekes családban felmerül a kérdés: „Hova menjünk nyaralni? Tengerpartra vagy inkább egy medencés szállodába?” És bár a döntés elsőre apróságnak tűnik, babával bizony sokat számít. A biztonság, a higiénia, az élmények és a komfort mind másként alakul a homokos parton, mint egy medencés szállodában. Segítünk mérlegelni a pro és kontra érveket, hogy valóban élmény lehessen a közös nyaralás – nem csak a szülőknek, hanem a legkisebb utazónak is!    A tengerpart varázsa – természetes, élményszerű, de kihívásokkal teli   A legtöbb szülő fejében megfordul a kérdés: „Nem túl korai ez még?” De az igazság az, hogy a baba számára egy nyugodt, biztonságos környezetben eltöltött tengerparti nyaralás nemcsak örömteli lehet, hanem fejlesztő is! A friss levegő, a víz, a különleges ingerek – mind pozitív hatással vannak az érzékszervekre és az idegrendszer fejlődésére. Ráadásul a közös élmények mélyítik a kötődést is. De a kulcs a biztonságban és az előrelátásban rejlik. Ezért hoztuk létre nektek a tökéletes nyaralós listát!   Előnyök   Ingyen homokozó a babának! A puha homok igazi paradicsom a totyogók számára – lapátolhat, áskálhat, tapogathat. Természetes elemek, új ingerek: a sós víz, a hullámzás, a kagylók – minden új élményként hat a baba érzékszerveire. Séta, ringatás a vízparton: nyugtató hatással lehet, különösen, ha ölben vagy hordozóban van a kicsi.   Hátrányok   Napvédelem: árnyékot találni kihívás lehet – a napernyő vagy strandsátor kötelező! Sós víz + hullámok: irritálhatják a baba szemét, orrát, száját – és könnyen megijedhet tőlük, ha nincs hozzászokva. Homok = mindenhol. Tényleg. Mindenhol. 🙃 És ez evésnél, pelenkázásnál, altatásnál is számít.       A medence biztonsága – kiszámítható, kontrollált, de kevésbé természetes   Előnyök   Árnyékolt babamedencék: sok szállodában már gondolnak a legkisebbekre, és van külön rész számukra. Állandó hőmérséklet, sekély víz: nem csapja meg hirtelen a babát a hideg vagy a hullám. Higiénia, komfort: rögtön ott a szoba, a pelenkázó, a babaételek – ha valami nem klappol, egy perc alatt orvosolható.   Hátrányok   Klóros víz: érzékenyebb bőrű babáknál irritációt okozhat. Kevesebb inger: nincs homok, kagyló, madárcsivitelés – kicsit „mesterségesebb” élmény.   Mi alapján dönts?   A válasz: a te babád és családod igényei alapján. Ha már volt vízben, jártok babaúszásra, nem zavarja a víz az arcán, akkor akár a tenger is remek élmény lehet. Ha viszont még ismerkedtek a vízzel, érzékenyebb, könnyen megijed, akkor egy árnyékos, sekély medencés megoldás biztonságosabb opció.       De mikortól ajánlott egyáltalán vízpartra vagy medencébe vinni a babát?   A vízbe engedés időpontját mindig a gyermek életkora, fejlettsége, és a víz típusa határozza meg. Íme a frissített, szakmailag megalapozott ajánlások:   Tengerbe – már 3 hónapos kortól A tenger – főként nyugodt, sekély, meleg vizű partszakaszokon – az egyik legtisztább természetes víz, mivel a só baktériumölő hatású. Ha a víz hőmérséklete elég magas (26–28 °C), egy 3 hónapos babával is biztonságos lehet a rövid pancsolás. Fontos tudnivalók: Szoros szülői jelenlét a vízben végig Rövid időtartam (2–5 perc az első alkalmakkor) Fürdés után édesvizes lemosás, hogy a só ne irritáljon Nap elleni védelem: kalap, UV-ruha, árnyék   Medencébe – inkább 5–6 hónapos kortól, óvatosan   Miért csak később?   A közösségi medencék gyakran klórozottak, telítettek, és a víz minősége, higiéniája nehezebben kontrollálható. Ezért csak akkor ajánlott, ha:   A víz hőmérséklete min. 30–32 °C A medence kevésbé zsúfolt – legjobb a délelőtti órákban használni Rövid időtartam, fokozatos ismerkedés a vízzel   Tó – kb. 1 éves kortól   Csak akkor ajánlott, ha: Ellenőrzött, kijelölt fürdőhely (pl. balatoni strand jó vízminőség-jelzéssel) Nincs hirtelen mélyülés vagy iszapos aljzat A víz meleg (minimum 25–26 °C) Szoros szülői felügyelet és part menti játék   Legideálisabbak a kifejezetten babák számára kialakított uszodák (pl. Stilianos típusú babauszoda)     Jacuzzi – nem ajánlott babáknak és kisgyermekeknek   A víz túl meleg (38–40 °C), ami veszélyes lehet a keringésükre Magasabb a fertőzésveszély, mivel nem mindig cserélik rendszeresen a vizet Túl erős vízsugarak, pezsgés, zaj – túlingerelheti a babát Tilos 3 éves kor alatt – akár strandokon is szabályozzák       💙Kövess minket közösségi felületeinken, hogy biztosan ne maradj le következő témánkról sem: A baba agya nem megy nyaralni, miért fontos a babaúszás nyáron is? 

Mi történik, amikor képernyőt adunk a legkisebbek kezébe?    Egy gondolatébresztő írás a láthatatlan füstökről, amik gyermekeink körül gomolyognak. Képzeld el: épp felszálltok a repülőre, izgatottan indultok a várva várt nyaralásra Görögországba. A kisebbik gyerek az öledben, a nagyobbik az ablaknál bámészkodik. Mindenhol gyerekzsivaj, csomagok, nyárillat. Leül melléd egy kedvesnek tűnő hölgy, kotorászni kezd a táskájában, majd elővesz egy cigarettát. Rágyújt. Mi történik benned? Meglepődsz? Felháborodsz? Megkérdezed: „Komolyan? Itt a repülőn, egy gyerek mellett?” Jogosan. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki egy repülőn, egy zárt, gyerekekkel teli térben rágyújtson. Mert ma már tudjuk: a passzív dohányzás káros. Ködösít. Fullaszt. Árt. Pár évtizede még teljesen természetes volt – a 2000-es évek előtt senki sem lepődött meg, ha valaki rágyújtott egy repülőn. Ma már ezt elképzelhetetlennek tartjuk. És mégis, van valami más, amit ugyanilyen természetességgel teszünk nap mint nap – miközben azt hisszük, nem is ártunk vele. Elővesszük a telefont. És a gyerek kezébe adjuk. Rágyújtanál mellette? Akkor a telefont se add a kezébe!     Nem, nem bántás ez, nem ítélkezés. Én is szülő vagyok. Tudom, milyen az, amikor tíz órája vagy úton, sír, nyűgös, éhes, és már csak öt perc csend kellene. Tudom. Csak egy mese. Csak egy kis videó. Csak amíg becsekkolunk. Amíg megeszem a levest.  De nézzük meg ezt más szemmel. Egy 1-2 éves kisgyermek idegrendszere még alakul, formálódik, rendkívül érzékeny időszak az első pár év. A kapcsolódás, a hangok, az arcmimikák, a mozgások, a valódi tárgyak és az érintés éltetik az agyát. Még nem tud különbséget tenni valóság és illúzió között. Nem érti a villódzó képek ritmusát. Nem tudja szabályozni az izgalmi szintjét. Nincs eszköze lecsillapodni, ha túlpörög. Egy mesevideó? Igen, nyugtatónak tűnik. De valójában sokszor inkább stimulálja. Túlzottan. És az a kis test, az a kis agy, az a fejlődő rendszer nem tud mit kezdeni ezzel. Helyette mást tanul: a figyelem rövidülését, az önszabályozás zavarát, a kapcsolódás hiányát – és vele együtt a kapkodást, csapongást, túlpörgést is.     Ez nem azt jelenti, hogy bűnös vagy. A világ változik, tudom.   De fontos, hogy mi is tudatosan változzunk vele – figyelve arra, mi hasznos egy helyzetben, és mi nem. Mert tanulhatunk. Minden nap, minden döntéssel.   Ahogy megtanultuk, hogy nem gyújtunk rá a repülőn, úgy tanulhatjuk meg azt is, hogy a digitális stimuláció legalább annyira „láthatatlan füst” a gyerek körül.   Mit adhatunk helyette? Egy játékot. Egy könyvet. Egy fakanalat. Egy kedves mondókát. A hangunkat. A jelenlétünket. Igen, időnként nehezebb. De hosszú távon ezek a kapcsolatok, ezek a pillanatok válnak védőréteggé a külvilág hatásai ellen.   A dohányzás ma már tilos sok helyen – mert látjuk, érezzük a következményét.  A képernyő azonban csendes. Nem füstöl. De hat. Mélyebben, mint gondolnánk.     Csak ennek a következményét még nem mindig látjuk azonnal. A baj éppen ez: a képernyőhatás nem kiabál.   Nem hagy nyomot másnap a gyerek torkán, nem köhög tőle, és nem sír az első percben. De az idegrendszerében elindul valami, amit sokszor csak évek múlva értünk meg. Amit már most is biztosan látunk: – egyre több kisgyermeknek nehéz a figyelem fenntartása, – nehezen szabályozzák az érzelmeiket, türelmetlenek, gyors váltásokat igényelnek, keresik az állandó ingereket. – gyakran késik a beszédfejlődés, vagy a kapcsolatteremtés más gyerekekkel. Amit a kutatások is alátámasztanak: – napi rendszeres, korai életkorban megkezdett képernyőhasználat összefüggést mutat a későbbi figyelemzavarokkal, alvásproblémákkal, – egyes tanulmányok már 18 hónapos korban is kimutatták az összefüggést a képernyőidő és a lassabb nyelvi fejlődés között, – és minél kevesebb a szülő-gyermek interakció (beszélgetés, közös játék), annál gyengébbek lesznek a szociális és kognitív készségek. – és a képernyőhasználattal párhuzamosan csökken a mozgásos és társas játékra fordított idő is, ami visszaveti az idegrendszeri érés ütemét, és hatással van a magatartásra, az érzelmi egyensúlyra és a tanulási képességekre is. A digitális inger nem semleges. Már csak azért sem, mert elvesz helyet a valódi kapcsolódástól. Ami hosszú távon hat – csak épp láthatatlanul, mint a füst.   Ezért kérlek – ne szokjunk rá. Ne adjuk a kezébe. Még ne. Még ne most. – 2 éves korig egyáltalán ne adjunk képernyőt a gyermek kezébe. – 2-5 éves kor között is csak mértékkel (napi max. 30-60 perc), tudatosan, szülői jelenléttel, megfelelő tartalommal.  Ez nem tilalom – ez védelem.    Sokan attól tartanak, hogy a gyermek lemarad, ha nem használja időben a digitális eszközöket – pedig ez tévhit. Egy kisgyermek sem marad le semmiről, ha az első években nem kap képernyőt.  Nem fog hátrányt szenvedni a digitális világban – épp ellenkezőleg: nagyobb eséllyel fogja majd később tudatosabban, jobb idegrendszeri alapokról használni az eszközöket.   A tablethasználat nem készség, amit csecsemőkortól gyakorolni kell – hanem egy eszköz, amit meg lehet tanulni, amikor már érett rá. És az érettség nem a kéz finommotorikáján múlik, hanem a belső szabályozáson, önfegyelmen, figyelmi érettségen – ezek pedig csak élő tapasztalatokon keresztül fejlődnek. A fejlődő idegrendszernek valódi ingerekre van szüksége, nem digitális pótlékokra. Amikor a baba megfog egy kanalat, hallja anyja hangját, kitapogatja a plüssmackót vagy játszik a homokban, az agya szó szerint épül – idegsejtek kapcsolódnak össze, új pályák alakulnak ki, és megerősödnek azok a kapcsolatok, amelyek később a figyelemért, a beszédért, a mozgásért és az érzelmi szabályozásért felelnek.  A valós, kézzel fogható és érzelmileg megtapasztalt helyzetek adják az idegrendszer fejlődésének alapját – ezekből tanul a gyermek, nem a sík képernyőből vagy a villódzó meséből.   Mert amit most tanítunk neki, abból lesz a jövője. És ez nem a képernyő kék fényéből jön. Hanem belőlünk. Lehet, hogy ma csak egy perccel lesz kevesebb a képernyőidő nálatok– de az pont egy perccel több kapcsolat.   Ha fontosnak érzed ezt az üzenetet, oszd meg más szülőkkel is. A változás a beszélgetéssel kezdődik.   Varga Vivien gyógypedagógus  Stilianos és Steps&Play alapítója   *Az említett tanulmányok lektorált, nemzetközi szakfolyóiratokban jelentek meg, és a gyermekidegrendszeri fejlődés, nyelvi és szociális készségek kutatásának élvonalába tartoznak. Képernyőidő és fejlődési késések (kommunikáció, problémamegoldás) Takahashi, I., Obara, T., Ishikuro, M., Murakami, K., Ueno, F., Noda, A., … Kuriyama, S. (2023). Screen time at age 1 year and communication and problem‑solving developmental delay at 2 and 4 years. JAMA Pediatrics, epub ahead

Gyakorlati útmutató medencéhez és tengerhez   A kisgyermekes nyaralás egyik legizgalmasabb programja a pancsolás – legyen szó medencéről vagy tengerről. A megfelelő úszássegédeszköz kiválasztása azonban kulcsfontosságú nemcsak a biztonság, de a gyermek komfortérzete és mozgásfejlődése szempontjából is. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, mire érdemes figyelni.   0–3 ÉVES KORIG: BIZTONSÁG ÉS MOZGÁSSZABADSÁG EGYENSÚLYA   1. Babaúszógumik – ülő típusok (alul keresztpántos, beleülős változatok)   Ezek a típusok több pozíciót is lehetővé tesznek: hason, háton vagy függőlegesen is elhelyezkedhet bennük a baba, attól függően, melyik változatot választjuk.  A mélyen ülős verziók biztonságosabbak tengerben, mert megakadályozzák a kifordulást – ez különösen előnyös hullámzás esetén. Ezekben csak függőlegesen fog ülni gyermekünk.  Hátrány: a mozgékonyabb, vízhez szokott babák – pl. akik babaúszásra járnak – frusztrálódhatnak, mert a lábmozgás korlátozva van a beleülés miatt.   Kisebb babákat zavarhat, hogy nem látnak jól ki belőle vagy túl mélyre süllyednek. ✅ TIPP: Nyaralásra érdemes legalább kétféle eszközt vinni, ha nincs előzetes tapasztalat, így alkalmazkodhatunk a baba reakciójához.     2. Swimtrainer típusú úszógumik (hasalós támasz)   A gyermek hason fekszik, a lába szabadon mozog, ami különösen élvezetes lehet a vízhez szokott vagy aktív babáknak.  Nagyon jól illeszkedik a babaúszásos tapasztalatokra, mivel hasonló testtartást biztosít, mint a vízben történő gyakorlatok.  Tengerben is biztonságos, ha megfelelően van rögzítve.       1–5 ÉVES KORIG: ÉRZÉKENY EGYENSÚLY A JÁTÉK ÉS TANULÁS KÖZÖTT    3. Karúszók – a tanulás eszközei   Kb. 1 éves kortól használhatók, de a gyermeknek meg kell tanulnia használni: hogyan egyensúlyozzon, hogyan tartsa a fejét, száját, ne süllyedjen a szája a vízbe.  Soha ne adjuk rá és engedjük el rögtön – tanítási, szoktatási folyamat szükséges. Kérd meg oktatódat, hogy játéktérben vagy játékidőben mutassa meg, hogyan használjátok helyesen a választott eszközöket, és kezdjétek el gyakorolni még nyár előtt, hogy a gyerek magabiztos és örömteli élménnyel induljon a vízbe!  A karúszó mérete kritikus:  Túl nagy: lecsúszhat.  Túl kicsi: nem tart megfelelően.  Kényelmesebb verziók: belül puha szövetes bevonattal, a hegesztések nélküli típusok kevésbé irritálnak.  Fontos a tudatosítás: a gyerek értse meg, hogy nem tud még úszni – sok 2–3 éves gyermek meggyőződése, hogy tud, ha fent marad a vízen. Ez veszélyes lehet, ha karúszó nélkül is beugrik.       4. Úszómellények – a nagyobb szabadságért   Különösen 2 év felett ajánlott.  Nagyobb mozgásszabadságot biztosít, mint a karúszó + úszógumi kombináció. Ugyanakkor:  A mellény gyakran felcsúszik a gyermek nyakába.  Ezért érdemes olyan típust választani, amely alul is rögzíthető.  A gyereknek ezt is meg kell tanulnia viselni és benne mozogni, egyensúlyozni.     🌊 Medence vagy tenger? – Nem mindegy, mit használtok!   A medence és a tenger egészen más környezetet jelent a kisgyermek számára, ezért az úszássegédeszköz kiválasztásakor is fontos figyelembe venni a különbségeket. A medence vize általában nyugodt, kiszámítható, így lehetőség van többféle eszköz kipróbálására is. Használhatunk karúszót,  swimtrainert vagy ülős úszógumit, attól függően, mi kényelmes a gyermeknek. Itt nagyobb szabadságunk van, és jó alkalom arra, hogy a gyerek megismerkedjen különböző eszközökkel, játékosan tanuljon és fejlődjön. A legnagyobb veszélyt a szülői figyelem hiánya jelenti, illetve hogy egyes eszközökből könnyen kicsúszhat a gyermek, ha nem megfelelően illeszkednek. A tenger viszont egészen más terep: a hullámzás, sodrás és a sósvíz is új kihívásokat hoz. Itt különösen fontos, hogy stabil, mélyen ülő úszógumit válasszunk, amelyből a gyermek nem tud könnyen kifordulni, vagy használjunk swimtrainert, amely jól tartja a testhelyzetet, és szabadságot ad a lábaknak. Karúszó használata erősen ajánlott, még akkor is, ha van más eszköz. A sodrás miatt a gyermek könnyen kibillenhet az egyensúlyából, ezért itt a biztonság minden más szempont elé kerül. Mindkét környezetben érvényes, hogy az eszköz nem helyettesíti a szülő jelenlétét – csakis szoros felügyelet mellett használható bármelyik megoldás.   MIRE ÉRDEMES MÉG FIGYELNI?   Divatos, „jópofa” babaúszógumik (pl. állatformás, kormányos) gyakran nem biztonságosak – instabilak, könnyen átfordulhatnak.  Matracok, gumicsónakok önállóan nem megfelelőek biztonsági szempontból.  Dupla védelem (pl. karúszó + úszógumi) használható, de:  Bizonyos gyerekeket frusztrálhat a túl sok eszköz, főleg ha gátolja őket a szabad mozgásban.  Minden eszközt próbáljunk ki előre, még a nyaralás előtt – ha erre nincs lehetőség, vigyünk több opciót.   Összefoglalás – Szülői emlékeztető   ✅ Minden gyermek más. Vannak, akik a szabadságot szeretik (swimtrainer), mások a biztonságérzetet (mély ülős úszógumi). ✅ Az eszköz nem helyettesíti a szülői figyelmet! ✅ Tanítás, szoktatás, fokozatosság. ✅ Soha ne hagyd egyedül a gyereket a víz közelében.   👉 Ne maradj le a következő cikkünkről, ahol arról írunk, mire figyelj, ha kisbabával indultok nyaralni. Tengerpart vagy medence – mikor, melyiket érdemes választani?

Sokan hallottak már a babák veleszületett búvárreflexéről, arról az ösztönös reakcióról, ami megakadályozza, hogy víz kerüljön a tüdőjükbe. De vajon ez elegendő ahhoz, hogy biztonságosan mozogjanak a vízben? A válasz: nem. A valódi vízbiztosság nem ösztön, hanem tudatos tanulási folyamat eredménye. Miért nem elég a búvárreflex?  A búvárreflex egy veleszületett védekező mechanizmus, amely lezárja a légutakat, ha a víz az arcot éri. Ez életmentő lehet, de ez a reflex idővel eltűnik – és nem is tanítja meg a gyereket arra, hogyan tartsa vissza a levegőt, vagy hogyan viselkedjen tudatosan a víz alatt. Ha egy gyermek csak reflex által merül, nem tanulja meg kontrollálni a légzését, és később pánikba eshet egy váratlan merülésnél.  Nem tudja mi történik, nem tudja, mit csináljon. Ezért kell a reflexet felváltani egy tudatos, pozitív élményen alapuló légzéskontrollal.  Hogyan tanítjuk meg a tudatos merülést? A módszer alapja a fokozatosság és a pozitív megerősítés. ✅ először vízlocsolással és szóbeli vezényszóval szoktatjuk az arcát érő vízhez ✅ megtanítjuk, hogy a „merülünk” vezényszó jelzi, hogy hamarosan víz éri az arcát  ✅ ismétlés, otthoni gyakorlás után csak akkor következik a tényleges merülés, amikor a gyermek már felkészült, magabiztos és valóban tudatosan reagál a szóra. Miért fontos ez?  🔹 A gyermek nem ijed meg, ha víz éri az arcát 🔹 Megtanulja zárni a száját, visszatartani a levegőt 🔹 Magabiztosabban mozog a vízben, csökken a pánik esélye 🔹 Ez az alapja a későbbi úszástanulásnak is A tudatos merülés tehát nem egy trükk, nem egy reflex kihasználása, hanem egy tanult képesség, ami az életét mentheti meg egy veszélyhelyzetben. A víz szeretete nem reflex kérdése, hanem biztonságos, pozitív tapasztalások sorozata.  Ezért fontos, hogy szülőként tudatosan támogassuk ebben a folyamatban a gyermekünket. A búvárreflex egy természetes és hasznos ösztön, de nem elegendő a biztonságos vízhez szoktatáshoz. 🔹 A valódi vízbiztosság és magabiztosság tudatos tanulási folyamat eredménye.  🔹 A merülésre fel kell készülni, és a szülőknek is fontos szerepük van ebben.  🔹 A játékos, biztonságos környezetben történő vízhez szoktatás garantálja a legjobb eredményeket. A vízben való mozgásnak nem egy ösztönös reflexre kell épülnie – hanem egy életre szóló, szeretetteljes és tudatos tanulási élményre! Ha érdekel, hogyan lehet gyermeked már korán vízbiztos, látogass el a Stilianos foglalkozásaira!

A fulladás súlyos világszintű közegészségügyi probléma. Másodpercek alatt bekövetkezhet, bárkivel megtörténhet, otthon, a nyaralás alatt, bárhol, bármikor.