Blog

Amikor megérkezik a nyár és végre itt a pihenés ideje, sok kisgyermekes családban felmerül a kérdés: „Hova menjünk nyaralni? Tengerpartra vagy inkább egy medencés szállodába?” És bár a döntés elsőre apróságnak tűnik, babával bizony sokat számít. A biztonság, a higiénia, az élmények és a komfort mind másként alakul a homokos parton, mint egy medencés szállodában. Segítünk mérlegelni a pro és kontra érveket, hogy valóban élmény lehessen a közös nyaralás – nem csak a szülőknek, hanem a legkisebb utazónak is!    A tengerpart varázsa – természetes, élményszerű, de kihívásokkal teli   A legtöbb szülő fejében megfordul a kérdés: „Nem túl korai ez még?” De az igazság az, hogy a baba számára egy nyugodt, biztonságos környezetben eltöltött tengerparti nyaralás nemcsak örömteli lehet, hanem fejlesztő is! A friss levegő, a víz, a különleges ingerek – mind pozitív hatással vannak az érzékszervekre és az idegrendszer fejlődésére. Ráadásul a közös élmények mélyítik a kötődést is. De a kulcs a biztonságban és az előrelátásban rejlik. Ezért hoztuk létre nektek a tökéletes nyaralós listát!   Előnyök   Ingyen homokozó a babának! A puha homok igazi paradicsom a totyogók számára – lapátolhat, áskálhat, tapogathat. Természetes elemek, új ingerek: a sós víz, a hullámzás, a kagylók – minden új élményként hat a baba érzékszerveire. Séta, ringatás a vízparton: nyugtató hatással lehet, különösen, ha ölben vagy hordozóban van a kicsi.   Hátrányok   Napvédelem: árnyékot találni kihívás lehet – a napernyő vagy strandsátor kötelező! Sós víz + hullámok: irritálhatják a baba szemét, orrát, száját – és könnyen megijedhet tőlük, ha nincs hozzászokva. Homok = mindenhol. Tényleg. Mindenhol. 🙃 És ez evésnél, pelenkázásnál, altatásnál is számít.       A medence biztonsága – kiszámítható, kontrollált, de kevésbé természetes   Előnyök   Árnyékolt babamedencék: sok szállodában már gondolnak a legkisebbekre, és van külön rész számukra. Állandó hőmérséklet, sekély víz: nem csapja meg hirtelen a babát a hideg vagy a hullám. Higiénia, komfort: rögtön ott a szoba, a pelenkázó, a babaételek – ha valami nem klappol, egy perc alatt orvosolható.   Hátrányok   Klóros víz: érzékenyebb bőrű babáknál irritációt okozhat. Kevesebb inger: nincs homok, kagyló, madárcsivitelés – kicsit „mesterségesebb” élmény.   Mi alapján dönts?   A válasz: a te babád és családod igényei alapján. Ha már volt vízben, jártok babaúszásra, nem zavarja a víz az arcán, akkor akár a tenger is remek élmény lehet. Ha viszont még ismerkedtek a vízzel, érzékenyebb, könnyen megijed, akkor egy árnyékos, sekély medencés megoldás biztonságosabb opció.       De mikortól ajánlott egyáltalán vízpartra vagy medencébe vinni a babát?   A vízbe engedés időpontját mindig a gyermek életkora, fejlettsége, és a víz típusa határozza meg. Íme a frissített, szakmailag megalapozott ajánlások:   Tengerbe – már 3 hónapos kortól A tenger – főként nyugodt, sekély, meleg vizű partszakaszokon – az egyik legtisztább természetes víz, mivel a só baktériumölő hatású. Ha a víz hőmérséklete elég magas (26–28 °C), egy 3 hónapos babával is biztonságos lehet a rövid pancsolás. Fontos tudnivalók: Szoros szülői jelenlét a vízben végig Rövid időtartam (2–5 perc az első alkalmakkor) Fürdés után édesvizes lemosás, hogy a só ne irritáljon Nap elleni védelem: kalap, UV-ruha, árnyék   Medencébe – inkább 5–6 hónapos kortól, óvatosan   Miért csak később?   A közösségi medencék gyakran klórozottak, telítettek, és a víz minősége, higiéniája nehezebben kontrollálható. Ezért csak akkor ajánlott, ha:   A víz hőmérséklete min. 30–32 °C A medence kevésbé zsúfolt – legjobb a délelőtti órákban használni Rövid időtartam, fokozatos ismerkedés a vízzel   Tó – kb. 1 éves kortól   Csak akkor ajánlott, ha: Ellenőrzött, kijelölt fürdőhely (pl. balatoni strand jó vízminőség-jelzéssel) Nincs hirtelen mélyülés vagy iszapos aljzat A víz meleg (minimum 25–26 °C) Szoros szülői felügyelet és part menti játék   Legideálisabbak a kifejezetten babák számára kialakított uszodák (pl. Stilianos típusú babauszoda)     Jacuzzi – nem ajánlott babáknak és kisgyermekeknek   A víz túl meleg (38–40 °C), ami veszélyes lehet a keringésükre Magasabb a fertőzésveszély, mivel nem mindig cserélik rendszeresen a vizet Túl erős vízsugarak, pezsgés, zaj – túlingerelheti a babát Tilos 3 éves kor alatt – akár strandokon is szabályozzák       💙Kövess minket közösségi felületeinken, hogy biztosan ne maradj le következő témánkról sem: A baba agya nem megy nyaralni, miért fontos a babaúszás nyáron is? 

Mi történik, amikor képernyőt adunk a legkisebbek kezébe?    Egy gondolatébresztő írás a láthatatlan füstökről, amik gyermekeink körül gomolyognak. Képzeld el: épp felszálltok a repülőre, izgatottan indultok a várva várt nyaralásra Görögországba. A kisebbik gyerek az öledben, a nagyobbik az ablaknál bámészkodik. Mindenhol gyerekzsivaj, csomagok, nyárillat. Leül melléd egy kedvesnek tűnő hölgy, kotorászni kezd a táskájában, majd elővesz egy cigarettát. Rágyújt. Mi történik benned? Meglepődsz? Felháborodsz? Megkérdezed: „Komolyan? Itt a repülőn, egy gyerek mellett?” Jogosan. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki egy repülőn, egy zárt, gyerekekkel teli térben rágyújtson. Mert ma már tudjuk: a passzív dohányzás káros. Ködösít. Fullaszt. Árt. Pár évtizede még teljesen természetes volt – a 2000-es évek előtt senki sem lepődött meg, ha valaki rágyújtott egy repülőn. Ma már ezt elképzelhetetlennek tartjuk. És mégis, van valami más, amit ugyanilyen természetességgel teszünk nap mint nap – miközben azt hisszük, nem is ártunk vele. Elővesszük a telefont. És a gyerek kezébe adjuk. Rágyújtanál mellette? Akkor a telefont se add a kezébe!     Nem, nem bántás ez, nem ítélkezés. Én is szülő vagyok. Tudom, milyen az, amikor tíz órája vagy úton, sír, nyűgös, éhes, és már csak öt perc csend kellene. Tudom. Csak egy mese. Csak egy kis videó. Csak amíg becsekkolunk. Amíg megeszem a levest.  De nézzük meg ezt más szemmel. Egy 1-2 éves kisgyermek idegrendszere még alakul, formálódik, rendkívül érzékeny időszak az első pár év. A kapcsolódás, a hangok, az arcmimikák, a mozgások, a valódi tárgyak és az érintés éltetik az agyát. Még nem tud különbséget tenni valóság és illúzió között. Nem érti a villódzó képek ritmusát. Nem tudja szabályozni az izgalmi szintjét. Nincs eszköze lecsillapodni, ha túlpörög. Egy mesevideó? Igen, nyugtatónak tűnik. De valójában sokszor inkább stimulálja. Túlzottan. És az a kis test, az a kis agy, az a fejlődő rendszer nem tud mit kezdeni ezzel. Helyette mást tanul: a figyelem rövidülését, az önszabályozás zavarát, a kapcsolódás hiányát – és vele együtt a kapkodást, csapongást, túlpörgést is.     Ez nem azt jelenti, hogy bűnös vagy. A világ változik, tudom.   De fontos, hogy mi is tudatosan változzunk vele – figyelve arra, mi hasznos egy helyzetben, és mi nem. Mert tanulhatunk. Minden nap, minden döntéssel.   Ahogy megtanultuk, hogy nem gyújtunk rá a repülőn, úgy tanulhatjuk meg azt is, hogy a digitális stimuláció legalább annyira „láthatatlan füst” a gyerek körül.   Mit adhatunk helyette? Egy játékot. Egy könyvet. Egy fakanalat. Egy kedves mondókát. A hangunkat. A jelenlétünket. Igen, időnként nehezebb. De hosszú távon ezek a kapcsolatok, ezek a pillanatok válnak védőréteggé a külvilág hatásai ellen.   A dohányzás ma már tilos sok helyen – mert látjuk, érezzük a következményét.  A képernyő azonban csendes. Nem füstöl. De hat. Mélyebben, mint gondolnánk.     Csak ennek a következményét még nem mindig látjuk azonnal. A baj éppen ez: a képernyőhatás nem kiabál.   Nem hagy nyomot másnap a gyerek torkán, nem köhög tőle, és nem sír az első percben. De az idegrendszerében elindul valami, amit sokszor csak évek múlva értünk meg. Amit már most is biztosan látunk: – egyre több kisgyermeknek nehéz a figyelem fenntartása, – nehezen szabályozzák az érzelmeiket, türelmetlenek, gyors váltásokat igényelnek, keresik az állandó ingereket. – gyakran késik a beszédfejlődés, vagy a kapcsolatteremtés más gyerekekkel. Amit a kutatások is alátámasztanak: – napi rendszeres, korai életkorban megkezdett képernyőhasználat összefüggést mutat a későbbi figyelemzavarokkal, alvásproblémákkal, – egyes tanulmányok már 18 hónapos korban is kimutatták az összefüggést a képernyőidő és a lassabb nyelvi fejlődés között, – és minél kevesebb a szülő-gyermek interakció (beszélgetés, közös játék), annál gyengébbek lesznek a szociális és kognitív készségek. – és a képernyőhasználattal párhuzamosan csökken a mozgásos és társas játékra fordított idő is, ami visszaveti az idegrendszeri érés ütemét, és hatással van a magatartásra, az érzelmi egyensúlyra és a tanulási képességekre is. A digitális inger nem semleges. Már csak azért sem, mert elvesz helyet a valódi kapcsolódástól. Ami hosszú távon hat – csak épp láthatatlanul, mint a füst.   Ezért kérlek – ne szokjunk rá. Ne adjuk a kezébe. Még ne. Még ne most. – 2 éves korig egyáltalán ne adjunk képernyőt a gyermek kezébe. – 2-5 éves kor között is csak mértékkel (napi max. 30-60 perc), tudatosan, szülői jelenléttel, megfelelő tartalommal.  Ez nem tilalom – ez védelem.    Sokan attól tartanak, hogy a gyermek lemarad, ha nem használja időben a digitális eszközöket – pedig ez tévhit. Egy kisgyermek sem marad le semmiről, ha az első években nem kap képernyőt.  Nem fog hátrányt szenvedni a digitális világban – épp ellenkezőleg: nagyobb eséllyel fogja majd később tudatosabban, jobb idegrendszeri alapokról használni az eszközöket.   A tablethasználat nem készség, amit csecsemőkortól gyakorolni kell – hanem egy eszköz, amit meg lehet tanulni, amikor már érett rá. És az érettség nem a kéz finommotorikáján múlik, hanem a belső szabályozáson, önfegyelmen, figyelmi érettségen – ezek pedig csak élő tapasztalatokon keresztül fejlődnek. A fejlődő idegrendszernek valódi ingerekre van szüksége, nem digitális pótlékokra. Amikor a baba megfog egy kanalat, hallja anyja hangját, kitapogatja a plüssmackót vagy játszik a homokban, az agya szó szerint épül – idegsejtek kapcsolódnak össze, új pályák alakulnak ki, és megerősödnek azok a kapcsolatok, amelyek később a figyelemért, a beszédért, a mozgásért és az érzelmi szabályozásért felelnek.  A valós, kézzel fogható és érzelmileg megtapasztalt helyzetek adják az idegrendszer fejlődésének alapját – ezekből tanul a gyermek, nem a sík képernyőből vagy a villódzó meséből.   Mert amit most tanítunk neki, abból lesz a jövője. És ez nem a képernyő kék fényéből jön. Hanem belőlünk. Lehet, hogy ma csak egy perccel lesz kevesebb a képernyőidő nálatok– de az pont egy perccel több kapcsolat.   Ha fontosnak érzed ezt az üzenetet, oszd meg más szülőkkel is. A változás a beszélgetéssel kezdődik.   Varga Vivien gyógypedagógus  Stilianos és Steps&Play alapítója   *Az említett tanulmányok lektorált, nemzetközi szakfolyóiratokban jelentek meg, és a gyermekidegrendszeri fejlődés, nyelvi és szociális készségek kutatásának élvonalába tartoznak. Képernyőidő és fejlődési késések (kommunikáció, problémamegoldás) Takahashi, I., Obara, T., Ishikuro, M., Murakami, K., Ueno, F., Noda, A., … Kuriyama, S. (2023). Screen time at age 1 year and communication and problem‑solving developmental delay at 2 and 4 years. JAMA Pediatrics, epub ahead

Gyakorlati útmutató medencéhez és tengerhez   A kisgyermekes nyaralás egyik legizgalmasabb programja a pancsolás – legyen szó medencéről vagy tengerről. A megfelelő úszássegédeszköz kiválasztása azonban kulcsfontosságú nemcsak a biztonság, de a gyermek komfortérzete és mozgásfejlődése szempontjából is. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, mire érdemes figyelni.   0–3 ÉVES KORIG: BIZTONSÁG ÉS MOZGÁSSZABADSÁG EGYENSÚLYA   1. Babaúszógumik – ülő típusok (alul keresztpántos, beleülős változatok)   Ezek a típusok több pozíciót is lehetővé tesznek: hason, háton vagy függőlegesen is elhelyezkedhet bennük a baba, attól függően, melyik változatot választjuk.  A mélyen ülős verziók biztonságosabbak tengerben, mert megakadályozzák a kifordulást – ez különösen előnyös hullámzás esetén. Ezekben csak függőlegesen fog ülni gyermekünk.  Hátrány: a mozgékonyabb, vízhez szokott babák – pl. akik babaúszásra járnak – frusztrálódhatnak, mert a lábmozgás korlátozva van a beleülés miatt.   Kisebb babákat zavarhat, hogy nem látnak jól ki belőle vagy túl mélyre süllyednek. ✅ TIPP: Nyaralásra érdemes legalább kétféle eszközt vinni, ha nincs előzetes tapasztalat, így alkalmazkodhatunk a baba reakciójához.     2. Swimtrainer típusú úszógumik (hasalós támasz)   A gyermek hason fekszik, a lába szabadon mozog, ami különösen élvezetes lehet a vízhez szokott vagy aktív babáknak.  Nagyon jól illeszkedik a babaúszásos tapasztalatokra, mivel hasonló testtartást biztosít, mint a vízben történő gyakorlatok.  Tengerben is biztonságos, ha megfelelően van rögzítve.       1–5 ÉVES KORIG: ÉRZÉKENY EGYENSÚLY A JÁTÉK ÉS TANULÁS KÖZÖTT    3. Karúszók – a tanulás eszközei   Kb. 1 éves kortól használhatók, de a gyermeknek meg kell tanulnia használni: hogyan egyensúlyozzon, hogyan tartsa a fejét, száját, ne süllyedjen a szája a vízbe.  Soha ne adjuk rá és engedjük el rögtön – tanítási, szoktatási folyamat szükséges. Kérd meg oktatódat, hogy játéktérben vagy játékidőben mutassa meg, hogyan használjátok helyesen a választott eszközöket, és kezdjétek el gyakorolni még nyár előtt, hogy a gyerek magabiztos és örömteli élménnyel induljon a vízbe!  A karúszó mérete kritikus:  Túl nagy: lecsúszhat.  Túl kicsi: nem tart megfelelően.  Kényelmesebb verziók: belül puha szövetes bevonattal, a hegesztések nélküli típusok kevésbé irritálnak.  Fontos a tudatosítás: a gyerek értse meg, hogy nem tud még úszni – sok 2–3 éves gyermek meggyőződése, hogy tud, ha fent marad a vízen. Ez veszélyes lehet, ha karúszó nélkül is beugrik.       4. Úszómellények – a nagyobb szabadságért   Különösen 2 év felett ajánlott.  Nagyobb mozgásszabadságot biztosít, mint a karúszó + úszógumi kombináció. Ugyanakkor:  A mellény gyakran felcsúszik a gyermek nyakába.  Ezért érdemes olyan típust választani, amely alul is rögzíthető.  A gyereknek ezt is meg kell tanulnia viselni és benne mozogni, egyensúlyozni.     🌊 Medence vagy tenger? – Nem mindegy, mit használtok!   A medence és a tenger egészen más környezetet jelent a kisgyermek számára, ezért az úszássegédeszköz kiválasztásakor is fontos figyelembe venni a különbségeket. A medence vize általában nyugodt, kiszámítható, így lehetőség van többféle eszköz kipróbálására is. Használhatunk karúszót,  swimtrainert vagy ülős úszógumit, attól függően, mi kényelmes a gyermeknek. Itt nagyobb szabadságunk van, és jó alkalom arra, hogy a gyerek megismerkedjen különböző eszközökkel, játékosan tanuljon és fejlődjön. A legnagyobb veszélyt a szülői figyelem hiánya jelenti, illetve hogy egyes eszközökből könnyen kicsúszhat a gyermek, ha nem megfelelően illeszkednek. A tenger viszont egészen más terep: a hullámzás, sodrás és a sósvíz is új kihívásokat hoz. Itt különösen fontos, hogy stabil, mélyen ülő úszógumit válasszunk, amelyből a gyermek nem tud könnyen kifordulni, vagy használjunk swimtrainert, amely jól tartja a testhelyzetet, és szabadságot ad a lábaknak. Karúszó használata erősen ajánlott, még akkor is, ha van más eszköz. A sodrás miatt a gyermek könnyen kibillenhet az egyensúlyából, ezért itt a biztonság minden más szempont elé kerül. Mindkét környezetben érvényes, hogy az eszköz nem helyettesíti a szülő jelenlétét – csakis szoros felügyelet mellett használható bármelyik megoldás.   MIRE ÉRDEMES MÉG FIGYELNI?   Divatos, „jópofa” babaúszógumik (pl. állatformás, kormányos) gyakran nem biztonságosak – instabilak, könnyen átfordulhatnak.  Matracok, gumicsónakok önállóan nem megfelelőek biztonsági szempontból.  Dupla védelem (pl. karúszó + úszógumi) használható, de:  Bizonyos gyerekeket frusztrálhat a túl sok eszköz, főleg ha gátolja őket a szabad mozgásban.  Minden eszközt próbáljunk ki előre, még a nyaralás előtt – ha erre nincs lehetőség, vigyünk több opciót.   Összefoglalás – Szülői emlékeztető   ✅ Minden gyermek más. Vannak, akik a szabadságot szeretik (swimtrainer), mások a biztonságérzetet (mély ülős úszógumi). ✅ Az eszköz nem helyettesíti a szülői figyelmet! ✅ Tanítás, szoktatás, fokozatosság. ✅ Soha ne hagyd egyedül a gyereket a víz közelében.   👉 Ne maradj le a következő cikkünkről, ahol arról írunk, mire figyelj, ha kisbabával indultok nyaralni. Tengerpart vagy medence – mikor, melyiket érdemes választani?

Sokan hallottak már a babák veleszületett búvárreflexéről, arról az ösztönös reakcióról, ami megakadályozza, hogy víz kerüljön a tüdőjükbe. De vajon ez elegendő ahhoz, hogy biztonságosan mozogjanak a vízben? A válasz: nem. A valódi vízbiztosság nem ösztön, hanem tudatos tanulási folyamat eredménye. Miért nem elég a búvárreflex?  A búvárreflex egy veleszületett védekező mechanizmus, amely lezárja a légutakat, ha a víz az arcot éri. Ez életmentő lehet, de ez a reflex idővel eltűnik – és nem is tanítja meg a gyereket arra, hogyan tartsa vissza a levegőt, vagy hogyan viselkedjen tudatosan a víz alatt. Ha egy gyermek csak reflex által merül, nem tanulja meg kontrollálni a légzését, és később pánikba eshet egy váratlan merülésnél.  Nem tudja mi történik, nem tudja, mit csináljon. Ezért kell a reflexet felváltani egy tudatos, pozitív élményen alapuló légzéskontrollal.  Hogyan tanítjuk meg a tudatos merülést? A módszer alapja a fokozatosság és a pozitív megerősítés. ✅ először vízlocsolással és szóbeli vezényszóval szoktatjuk az arcát érő vízhez ✅ megtanítjuk, hogy a „merülünk” vezényszó jelzi, hogy hamarosan víz éri az arcát  ✅ ismétlés, otthoni gyakorlás után csak akkor következik a tényleges merülés, amikor a gyermek már felkészült, magabiztos és valóban tudatosan reagál a szóra. Miért fontos ez?  🔹 A gyermek nem ijed meg, ha víz éri az arcát 🔹 Megtanulja zárni a száját, visszatartani a levegőt 🔹 Magabiztosabban mozog a vízben, csökken a pánik esélye 🔹 Ez az alapja a későbbi úszástanulásnak is A tudatos merülés tehát nem egy trükk, nem egy reflex kihasználása, hanem egy tanult képesség, ami az életét mentheti meg egy veszélyhelyzetben. A víz szeretete nem reflex kérdése, hanem biztonságos, pozitív tapasztalások sorozata.  Ezért fontos, hogy szülőként tudatosan támogassuk ebben a folyamatban a gyermekünket. A búvárreflex egy természetes és hasznos ösztön, de nem elegendő a biztonságos vízhez szoktatáshoz. 🔹 A valódi vízbiztosság és magabiztosság tudatos tanulási folyamat eredménye.  🔹 A merülésre fel kell készülni, és a szülőknek is fontos szerepük van ebben.  🔹 A játékos, biztonságos környezetben történő vízhez szoktatás garantálja a legjobb eredményeket. A vízben való mozgásnak nem egy ösztönös reflexre kell épülnie – hanem egy életre szóló, szeretetteljes és tudatos tanulási élményre! Ha érdekel, hogyan lehet gyermeked már korán vízbiztos, látogass el a Stilianos foglalkozásaira!

A fulladás súlyos világszintű közegészségügyi probléma. Másodpercek alatt bekövetkezhet, bárkivel megtörténhet, otthon, a nyaralás alatt, bárhol, bármikor.

Mindannyian átéltük már, hogy olyan témáról kellett beszélnünk, amiben nem érezzük otthon magunkat vagy negatív érzelmeket vált ki bennünk. Kellemetlen, szomorú vagy bosszantó. Sokan próbáljuk az ilyen beszélgetést elkerülni, nem nagyon bevonódni vagy minél előbb túl lenni rajta. A gyermeknevelés során is előfordulnak ilyen helyzetek, ahogy növekszik a gyermek és megtapasztalja a körülötte lévő világot, úgy egyre többször. Már a mesékben találkozik a halállal, betegséggel, szegénységgel. Később a médiából vagy a társaitól hall a szex-szel, politikával kapcsolatos kérdésekről. Egyre gyűlnek a kérdések, ez egy normális folyamat, a gyermeki fejlődés, így a családi élet része. Fontos azonban tudni, hogy itt viszont nem szabad kihátrálni. A gyermeklélektannal foglalkozó szakemberek szerint, ha elnyomjuk a kíváncsiságot, éreztetjük, hogy ezekről a témákról nem szívesen beszélünk és nem válaszolunk, akkor a szülő-gyermek bizalmi kapcsolat nem tud kellőképp felépülni vagy megerősödni. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lesz a viszonyunk, de azzal járhat, hogy lesznek témák, amivel a felnövekvő gyermekünk később már nem minket keres meg, nem leszünk életének része minden területen, ezt bánhatjuk. Nem kell számunkra fájó vagy kellemetlen kérdésekben részletekbe menni, pár őszinte, közvetlen, a kicsi lelki fejlettségének megfelelő mondattal válaszolni tudunk a gyermek egyszerű kérdéseire. A halállal, betegséggel kapcsolatban mindenképp segíteni kell leküzdeni félelmeit, szorongásait, ijedtségét. Számára a szex-szel kapcsolatos kérdések sem kellemetlenek és nem is alakítunk ki benne gátlásokat. Egyszerűen információt tud meg abban a kérdésben, ami érdekelte, és közben megtapasztalja azt is, hogy bizalommal fordulhat anyához, apához.  Meséket is kereshetünk, hogy megkönnyítsük a helyzetet, a fantáziavilágban lehet, hogy mindannyian könnyebben feloldódunk. Felelősség is egy-egy ilyen szituáció. Nem szabad saját szorongásainkat, érzelmeinket, előítéleteinket a gyermekre helyzeni. Ha megértjük a helyzet tisztaságát és egyszerűségét, a mi hozzáállásunk is formálódik, könnyebben beszélünk legközelebb, egy magasabb fejlődési szinten az újra előkerülő témáról.

A szülő-gyerek kapcsolatban gyakorlatilag elkerülhetetlenek a konfliktusok már egészen kicsi kortól. Nem feltétlenül kell azonban ezeknek vitákhoz, veszekedésekhez vezetni. A probléma gyakran nem is a konfliktusforrás, hanem a kezelési mód, a kritizálás, a kinyilatkoztatás, a tanácsadás, a győztes-vesztes helyzet, a büntetés. Ezek valójában nem segítenek, csak mindenkiben nő a feszültség. A szülő is frusztrált, a probléma nem megnyugtatóan oldódik meg, a gyerek önértékelése pedig sérül, ami későbbi életére nagyon negatív hatással van. Hibásnak, rossznak érzi magát, vagy ellenáll, befeszül és a hatalmi harccal kettőtök kapcsolatát is rontja. Az sem megoldás, ha a gyerektől vagy a problémahelyzet felvállalásától félve bele sem kezdünk a konfliktuskezelésbe. Így a gyerek azt szokja meg, hogy mindenképp érvényesülhet akarata, a család belekerül egy játszma spirálba, nincs támpont, szabály, ami egyébként biztonságot ad. Minden esetben megoldáshoz kell segíteni a gyereket, mert önmaga még nem képes rá, helyes sémákat kell neki mutatni, hogy meg tudja azokat tanulni. Thomas Gordon amerikai pszichológus szerint a legfontosabbak az „Én üzenetek”. Ezek lényege, hogy nem a gyereket okoljuk és minősítjük, hanem azokat az érzéseket mondjuk, amit a helyzet okoz. Például: Sajnálom, hogy összevesztetek a barátoddal. Látom, hogy most nagyon szomorú vagy. Vagy: Játssz kérlek csöndesebben, akkor jobban tudok a munkámra koncentrálni.” Ha az érzésekről beszélünk a gyerekeknek, megtapasztalják, hogy azok – köztük a harag, a bánat is – természetesek, átláthatóbbá válik a világ, őszintébb, melegebb szülő-gyerek kapcsolat épülhet fel.