Gondolatébresztő írás szülőknek a láthatatlan fejlődési hiányokról

Képzeld el ezt:

Tegnap elfelejtetted ráadni a vastag kabátot. Megfázott. Ma köhög, estére belázasodik. Hibáztál. Holnap már nem felejted el. Gyors visszacsatolás – gyors tanulás.

De mi van azokkal a dolgokkal, amiknél nincs másnapi tünet?

Mi van, ha nem játszik eleget a homokozóban?
Mi van, ha nem labdázik, nem gyurmázik, nem mászik, nem egyensúlyoz?
Mi van, ha túl sokat ül képernyő előtt?
Mi van, ha nem kapja meg azt, amire most lenne szüksége – de a következmény csak évek múlva jelenik meg?

Az idegrendszeri fejlődés nem kiabál.

 

Nem köhög.
Nem lesz lázas.
Nem sír.
Csak csendben elmarad.

És mire észrevesszük, már ott ül az iskolapadban. De nem figyel. Folyton mocorog. Nem érti a feladatot. Nem áll össze a szótagolás. Nem tudja követni a sort olvasás közben. Elfárad az írásnál. Kiborul, ha nem megy valami elsőre. Vagy éppen nem hajlandó semmibe belekezdeni.

Azt mondjuk: „Hisztis. Lusta. Figyelmetlen.”
Pedig csak lemaradt.

 

De miben marad le pontosan?

 

Nézzük meg pár példán keresztül – egyszerűen,  érthetően:

Ha nem gyurmázik, nem fűz gyöngyöt, nem rajzol:

 

A keze izomzata és finommozgása nem fejlődik eléggé.

 

Nehéz lesz ceruzát tartani, pontosan írni.

 

Ez nemcsak írásban, hanem a cipőfűzésben, evőeszköz-használatban is megjelenik.

 

Ha nem dob, gurít, nem kap el labdát:

 

Nem fejlődik kellőképpen a szem-kéz koordinációja.

 

Ez kihat az írásra, olvasásra (követni a sort), sportokra, mozgásos önbizalomra.

 

Ha nem mászik, nem kúszik eleget:

 

Az idegrendszeri pályák nem alakulnak ki jól.

 

Ez hatással lehet a figyelemre, a téri tájékozódásra, a tanulási képességekre.

 

Ha túl sokat néz képernyőt és keveset mozog:

 

Agyának egy része túlstimulált lesz, más részei viszont alulműködnek.

 

Ez okozhat viselkedési gondokat, figyelemzavart, impulzivitást.

 

Ha nem rajzol szabadon, nem alkot, nem mesélsz neki:

 

Korlátozottan fejlődik a kreativitása, problémamegoldó gondolkodása.

 

Nehezebben fog új ötletekkel előállni, nem mer majd hibázni.

 

A fejlődés nem sprint – de nem is vár örökké.

 

A kisgyermekkor (kb. az első 5 év) egy soha vissza nem térő időszak. Az idegrendszer ilyenkor a legfogékonyabb, a leggyorsabban alakul. Amit most nem kap meg, azt nem lehet kamatostul pótolni kamaszkorban vagy felnőttként.

És itt jön a legnehezebb rész:
Nem fogod látni, hogy baj van. Egészen addig, míg már nagyon késő.

Ezért nem készül rá senki.
Ezért mondják sokan: „Jó lesz az úgy, ráérünk még.”

 

De van egy jó hír is.

 

Te most olvasod ezt. Te már látod.
Ez azt jelenti, hogy még tudsz tenni. Még nem késő.
Még ma lehet együtt gyurmázni, fára mászni, mezítláb sétálni.
Még ma el lehet tenni a tabletet, elővenni a labdát, a ceruzát, a vízbe ugrani egy nagyot.

Mert amit ma játszva megtanul, azt holnap biztonságként, tudásként, önbizalomként fogja használni.

És szülőként ez a legjobb befektetés:
A láthatatlan fejlődés, ami egyszer csak láthatóvá válik.

Most még nem látod.
De hidd el: egyszer nagyon hálás leszel magadnak ezért. 💙

Varga Vivien gyógypedagógus