Volt már olyan, hogy a gyermeked az óra közepén egyszer csak sírni kezdett?

Nem akart tovább menni. Elfordult. Mérges lett. Ellenállt. Tiltakozott.

És te ott álltál, kicsit zavarban:
„Pedig eddig élvezte…”
„Most mi történt?”
„Miért pont most?”

A legtöbb szülő ilyenkor azt gondolja: hiszti, dackorszak, rossz nap. És ez is benne van a pakliban.

De sokszor egészen más történik.

A gyerekek – főleg a kisebbek – még nem mindig tudják elmondani, hogy elfáradtak, túlingerelődtek, megijedtek, frusztráltak vagy egyszerűen túl sok lett nekik az adott helyzet. Az érzelmek ilyenkor nem szavakban jönnek ki, hanem viselkedésben.

És pont ezért született meg a Stilianosban a Buboréksziget.

 

Mi is az a Buboréksziget?

 

Sokan elsőre azt gondolják, valamilyen játék vagy eszköz. Pedig valójában sokkal egyszerűbb – és talán pont ezért különleges.

A Buboréksziget egy kijelölt kis hely az uszodában, egy falon elhelyezett pont, ahová a gyermek akár a szülővel együtt kicsit „kivonulhat” az adott helyzetből.

Nem büntetés. Nem sarokba állítás. Nem „rossz voltál, menj oda”.

Hanem egy üzenet:

„Látom, hogy most nehéz. Gyere, adjunk magunknak egy kis időt.”

Ott lehet egy pillanatra megállni. Megnyugodni. Átbeszélni, mi történt. Összeszedni az érzéseket.

És amikor a gyermek készen áll – visszatérni.

 

 

 

Nem minden viselkedés probléma – néha csak szabályozásra van szükség

 

A víz önmagában rengeteg inger.
Hangok. Mozgás. Új feladatok. Kapcsolódás. Más gyerekek.

Miközben kívülről úgy tűnhet, hogy „csak játszunk”, valójában egy kisgyermek idegrendszere nagyon sok információt dolgoz fel egyszerre.

Van, akinek ez könnyen megy.
Van, akinek idő kell hozzá.

És ez rendben van.

A Buboréksziget pontosan ezt a teret adja meg: a visszakapcsolódás lehetőségét.

 

A cél nem az, hogy ne legyen hiszti

 

Hanem az, hogy a gyermek megtanulja:

Megállhat,

Megnyugodhat,

Segítséget kérhet és utána újra kapcsolódhat.

Az úszós órákon ilyenkor az oktató is segít: közösen átgondolják, hogy a gyermek készen áll-e visszatérni a foglalkozásba.

Mert a cél nem az, hogy mindenáron végigcsináljuk az órát.

Hanem az, hogy biztonságban maradjon a kapcsolat, az élmény és a gyermek érzelmi egyensúlya is.

 

 

Néha a legnagyobb fejlődés nem a vízben történik

 

Hanem abban a pár percben.

Amikor a gyermek megéli, hogy nem baj, ha nehéz.
Hogy nem kell azonnal teljesítenie.
Hogy a felnőtt mellette marad.

És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy gyerek megtanulhat:

Az érzéseimnek van helye. És utána újra próbálhatom.

Ez a Buboréksziget. 
Nem egy falra tett lap.
Hanem egy kis megálló a nagy érzelmeknek.