Gyerekkorodban sosem öleltek meg igazán?
Nem csimpaszkodtál apukád nyakába a vízben, nem nevettél együtt anyukáddal egy közös mozdulaton? A mi szüleink generációjában nem volt szokás hetente közös mozgásos élményeket átélni a gyerekkel. Lehet, hogy elvittek különórákra, tanultál, fejlődtél – de mégis valami hiányzott.
Valami megfoghatatlan és közben mégis létszükséglet. Hasonló ezt mint a levegő.
Ez az a különleges kapocs, amit kötődésnek pontosabban biztonságos kötődésnek hívunk.
Ez az, ami láthatatlanul végigkíséri az egész életedet.
És talán felnőttként észre sem veszed, de megmutatkozik a barátságaidban, a párkapcsolatodban, a gyerekeidhez való viszonyodban is.
A kötődés nem egy sablon szó.
Sokan legyintenek rá: Egy újabb modern szó,gondolat, amit felkaptak. Pedig ez az alap, amire minden ráépül. Az, ahogyan ma a gyermekedhez kapcsolódsz, kihat:
- milyen barát lesz belőle,
- hogyan viszonyul majd a tanáraihoz,
- hogyan tudja megélni a párkapcsolatát,
- hogyan adja tovább a szeretetet a saját gyerekeinek.
És mindezek a gyökerek most születnek meg – akár egyetlen közös nevetésben, egy biztató ölelésben, vagy abban a büszke pillantásban, amikor a kicsi valami újat tanul.
De nézzünk pár hétköznapi példát – hogyan jelenik meg a kötődés, illetve annak hiánya később?
Barátságokban:
Ha gyerekként megtapasztalta, hogy elfogadják, akkor nem fél majd kimondani a véleményét, és bizalommal fordul a barátaihoz.
Ha nem, inkább visszahúzódó vagy épp túl kapaszkodó lehet.
Tanár-diák kapcsolatban:
Egy gyermek, aki megszokta, hogy figyelnek rá, könnyebben kér segítséget és tanul nyitottan.
Aki nem, sokszor úgy érzi, nem elég jó, és inkább nem kérdez.
Párkapcsolatban:
Akinek gyerekkorában biztonságot jelentett a szülői ölelés, felnőttként képes lesz közel engedni a társát, és bízni benne.
Akinek nem volt része ebben, gyakran nehezebben mutatja ki az érzelmeit, vagy fél az elhagyástól.
Saját gyerekeivel:
Ha megtapasztalta, hogy „rendben van, ahogy vagyok”, akkor tovább tudja adni ezt az érzést a saját gyermekeinek is.
Ha nem, sokszor tudattalanul ugyanazokat a hiányokat ismétli meg.
Mit ad ehhez a Stilianos?
Hetente egyetlen óra a vízben – nevetéssel, játékkal, közös mozgással – sokkal több, mint játék, sokkal több mint mozgás.
Ez a gyereknek élmény, a szülőnek biztonság, és
a kapcsolatotoknak egy életre szóló befektetés.
- A közös mozgásban a gyermek megéli: „Anya és apa velem vannak, figyelnek rám.”
- A nevetésekben, ölelésekben megtapasztalja: „Szerethető vagyok, fontos vagyok.”
- A sikerélményekben pedig megtanulja: „Képes vagyok rá, bátran mehetek előre.”
Ez a csodás egy óra nemcsak úszás. Ez az alapja is lehet annak, hogy a gyermeked biztonságban, szeretetben, önbizalommal nőjön fel – és ezt vigye tovább minden kapcsolatában.
Lehet, hogy te sem kaptad meg gyerekként. De most van esélyed arra, hogy a gyermekednek megadd.
És ezek a közös pillanatok – nevetés, ölelés, büszkeség – lesznek azok, amiket felnőttként is magával visz.
Kötődési mintázatok kérdőív – Te és a gyermeked kapcsolata
Olvasd el a kérdéseket, és jelöld, melyik állítás illik leginkább rátok. Ha több pontban magatokra ismersz, az segít felismerni, milyen kötődési mintát éltek most meg.
1. Biztonságos kötődés
🔲 A gyermekem, ha bizonytalan, hozzám fordul vigaszért.
🔲 Ha sír, tudom megnyugtatni.
🔲 A közös játékban felszabadult, nevet, keresi a kapcsolódást.
🔲 Érzem, hogy bízik bennem, és én is nyugodtan bízom benne.
👉 Mit jelent?
Ez a legerősebb alap. A gyerek biztonságban érzi magát, mer próbálkozni, új dolgokat felfedezni, mert tudja, anya/apa ott van. Ez egész életében segíteni fogja a kapcsolataiban és az önbizalmában.
2. Elkerülő kötődés
🔲 A gyermekem inkább egyedül játszik, nem keresi gyakran a közelségemet.
🔲 Ha elesik vagy megijed, sokszor nem jön oda vigaszt kérni.
🔲 Mintha „nem lenne rám szüksége” – látszólag jól elvan magában.
👉 Mit jelent?
Ilyenkor a gyerek megtanulja, hogy ne nagyon számítson másokra, inkább elfojtja a szükségleteit. Később nehezebben nyílik meg barátoknak, tanároknak, párkapcsolatban is tarthat távolságot.
3. Ambivalens (bizonytalan) kötődés
🔲 A gyermekem néha nagyon ragaszkodik, máskor dühösen taszít el.
🔲 Sokszor nehéz megnyugtatni, akkor is sír, ha már vele vagyok.
🔲 Mintha egyszerre akarna is, meg nem is a közelségemben lenni.
👉 Mit jelent?
A gyerek nem biztos abban, hogy anya/apa mindig ott lesz neki. Emiatt hol nagyon kapaszkodik, hol visszautasít. Később barátságban, párkapcsolatban erősebb lehet a féltékenység, a bizonytalanság.
4. Dezorganizált (zavarodott) kötődés
🔲 Néha úgy látom, mintha félne is tőlem.
🔲 Előfordul, hogy furcsán reagál: egyszerre keres közelséget, majd megijed.
🔲 Sokszor nem értem, mit szeretne, mintha ő sem tudná.
👉 Mit jelent?
Ez a legnehezebb forma, ahol a gyerek nem tudja biztonságban érezni magát, és a szülő is bizonytalan, hogyan reagáljon. Felnőttkorban erős szorongással, bizalmatlansággal járhat.
Az első másfél év kritikus, mert ilyenkor alapozódik meg leginkább a biztonságos kötődés, de nagyjából 2–3 éves korig még lehet alakítani.
A vízben töltött közös órák jelentősen támogatják a biztonságos kötődés kialakulását, de ez természetesen nem csak a vízben születhet meg.
Egy gyermek és a szülője közötti biztonságos kapcsolat ugyanúgy kialakulhat az otthon négy fala között is: egy ölelésben, egy esti mesében, egy közös játékban.
A víz azonban egy különleges közeget ad mindehhez.
Olyan intim közelséget teremt, amit a hétköznapokban ritkán élünk meg. A gyermek a karjaidban van, érzi a tested melegét, hallja a hangodat, miközben együtt mozogtok. A vízben a közös feladatok és a játék során ti ketten egy „csapat” vagytok: ő próbálkozik, te biztatod, segíted, és együtt örültök minden sikerének.
Ez nemcsak minőségi idő, hanem bizalmi helyzet is: a kicsi megtanulja, hogy rád támaszkodhat, mégis van tere felfedezni és önállóan ügyesedni.
Ez a kettősség – a biztonság és a szabadság egyszerre – az, ami a biztonságos kötődés legfontosabb alapja.
Így válik a vízben töltött egy óra hetente sokkal többé, mint sport vagy játék: egy láthatatlan kötelékké, amit magatokkal visztek az élet minden területére.